Az viszont már nem mindegy, hogy mivel kapcsolatban.
Van aki a tanulmányi eredményével akar megfelelni ez általában a szülök miatt alakul ki.
Ezzel nincs is semmi baj egy bizonyos szintig. Engem is mindig úgy neveltek, hogy hozzam ki magamból a maximumot. Egészséges felnőtt lettem. Lehet ez által lett bennem egy kis maximalizmus de ez még hasznomra is válhat a későbbiekben.
Vannak akik viszont a testi adottságaikon a karnak változtatni.
Mert csúfolták őket a suliban évekig. Megértem. Átérzem.
Kedves olvasó nem tudom azt mondani, hogy ne foglalkozz velük.
Mert valószínű, hogy csak piszkálnak. Nekem is számtalan átsírt éjszakám volt miattuk. Hiába fogadott el a baráti társaságom úgy ahogy voltam. Hiába álltak ki mellettem mindig amikor piszkáltak.Egészen addig ameddig nem kerültem kórházba én se foglalkoztam vele annyira. Viszont amikor kórházba töltöttem pár napot és éjszakát és szembesítettek 17 évesen azzal, hogy a túlsúlyom a szívemet is terheli és a cukorbetegség is már alakul. Akkor eldöntöttem, hogy lefogyok. Sikerült. Megszabadultam -20 kilótól.
(Ha szeretnéd, hogy segítsek írj üzenetet.)
De az a 20 kiló sem ment volna egyszerűen ha nem kerülök jó doktornőhöz illetve a barátnőm és családom nem támogat 100%-ban.
De miért is írom ezt a posztot?
Hiszem most olvashattad, hogy lefogytam. Igen viszont a fogyásom sikerével új szerelem is jött az életembe. A párom nagyon szeret konditerembe járni. Amibe én nem voltam a társa. Igen nem voltam, ami azt illeti most se leszek mert én külön személyi edzőhöz fogok járni pár hónapig. Sokan kérdezhetitek joggal, hogy miért nem vele edzek?
Ahogy a poszt címe is ezt közli a megfelelés kényszer az oka.
Mert vagyok én 168 cm és 70 kiló. Van ő 186 cm és 80 kiló aminek a több mint a fele izom.
Persze rengetegszer mondta, hogy nem kell szégyellnem semmit sem hisz ő is valahol elkezdte és emlékszik rá, illetve azt is pontosan tudja, hogy miatta kezdem el.
A minap letévedtem egyik nagyon jó barátom konditermébe.
Ott volt a párom is. A haverom és neki a barátnője. Nagyon jó kis társaság.
Csak nem a kondi terembe szerintem legalábbis.
És az eddigi életmódom miatt nem tudtam mozogni időhiány miatt, hát most mozogtam. Jólesett ez tény és való.
Viszont hazafele beszélgettünk és ő is mondta, hogy mozoghatnék többet.
Biztos nem akart megbántani. Mert mai napig ugyan azzal a csillogó szempárral néz rám.
Mire jutottam?
Mivel ez az év igen húzós. (Érettségi + Okj(amiről majd később írok) )
Az Okjnek szerencsére nemsokára vége.
Mivel Március 1-től amúgy is életmódot szerettem volna váltani már beszéltem pár személyi edzővel és ha minden jól megy akkor Márciustól eljárok edzeni (erről is lesz részletes írás)
Most akkor foglalkozzak más kritikájával?
Nem. Nem szabad mivel én már ezelőtt a kapcsolat előtt is elhatároztam, hogy a fogyásomat nem hagyom abba -20 kilónál így ezzel a megfelelési kényszer által talán még inspiráltabb leszek. Nem mellesleg nekem a párom ezek mellet nagyon inspiráló, mert akár esik akár fúj ő megy és edz.
Természetesen szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy mozogjon mert az nagyon jó hatással van a mindennapjainkra. DE! csak azért elkezdeni valamit, hogy megmutasd a másiknak felesleges. Ha nem tudsz ott lenni testileg és lelkileg is akkor felesleges mert nem fogod tudni a maximumot kihozni magadból. (tapasztalat) Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy ilyenkor ott van a bukás lehetősége is ami után biztos, hogy egyhamar nem állunk fel a padlóról.
Ezért nem árt először megbizonyosodni arról, hogy akinek megakarunk felelni az a bukásunk után is ugyanúgy fog ránk tekinteni. Illetve ahogy írtam is egy jó barát mindig segít.
Tehát lányok fiúk sportólára fel!
Adj magadnak 12 hetet.
4 hét után észreveszed magadon a változást.
8 hét után észreveszik a változást azok akik közel állnak hozzád.
Viszont
12 hét után már mindenki.
A cél eléréséhez nagyon erős akaraterő és elszántság kell. Megfelelési kényszerrel vagy anélkül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése